kizökkent idő

széttört az idő

akarat és képzet

a halál csak akkor hirdeti az élet értelmetlenségét (Jacques Choron) ha olyan életről van szó melynek értelme az egyedi egyszeri és egyéni emberen belül található és amely így annak halálával azzal együtt pusztul el. az értelmes élet előfeltétele mintegy beugró ahhoz és itt még az értelmes élet mibenlétéről nincs is szó az hogy az ember a halál előli folytonos menekülést (biztonságba vonulás) adja fel. másképpen mondva az az élet elveszti az értelmesség lehetőségét amely egy olyan dolog előli folytonos meneküléssel van elfoglalva amely végül is biztosan utoléri.

layers

szemantikai csapda

együttérzés

az együttérzés nem elég söt hazug. odaadásra van szükség. az együttérzésben megőrzöd különállásodat az odaadásban elveszíted azt.

pont

minden tönkremegy

az irányítás késztetésének
szörnyű betegsége
mindent tönkretesz

akarat és értelem

prizma

kulcsszavak

halál

nem én távozok a világ távolodik s hagy el

megtalálhatóság

egzisztencia

pontszerű
lét
a térben

3D

súlyos kék
mindenütt

hideg
lehellet
a mély

egyedül
félnék
idelenn

pontszerű lét

az idő áll
a víz alatt.

a levegő kevés

lebegés

a fény
lenn
kék
tér

ragozás

én megváltom magamat
elvárom megváltásomat
én megváltok másokat
várom megváltásomat

komplementer

én azért vagyok
kövér hogy te sovány
unalmas hogy te színes
csúnya hogy te szép
szegény hogy te gazdag
tehetetlen hogy te hatalmas
júdás hogy te jézus
lehess.

hazugság

egy harcos nép amely végig rabolta és felperzselte ázsiát és európát amely a harcban mindig is a sötét halált és a fényes életet egyszerre vállalta fel istván óta hazugságban él. olyan ösvényre tévedt amely nem az ő útja. evilági és túlvilági biztonságot hazudik magának.

modern ember

a télről tudó északi ember sorsa védekezés. életét súlyos kabátokban őrzi és közvetlen élet helyett biztonságos életet él.

káprázat

a platóni ember élete árnyék világ. a lét valósága csak mint árnyék játszik a barlang falán. a barlangban lévő fénynek hátat fordítva élő ember csak halála után a test terhét levetve fordulhat szembe a fénnyel és ismerheti meg azt valóban. a hiteles a pillanatban önmagával találkozó egzisztencia a fényben él de azt a percepció és interpretáció emberi végessége miatt csak mint káprázat ismerheti meg.

szabadság

két féle szabadságról beszélhetünk. a horizontális tengelyen mozgó akarat szabadságáról és a vertikális tengelyen mozgó képzet szabadságáról. az akarat szabadsága az emberi korlátok (határok) feszegetésében - ha lehet - totális lebontásában (lőjük szét a jégfelhőt) míg az értelem szabadsága az adott határok közötti otthonra találásban segíthet. értelmetlen akarás = soha otthonra nem lelés

jelenség, jelentés, értelem

a perforált gyomor egy betegség jelenség. tudom hogy mit jelent (mit üzen) ez a jelenség de sajnos azt már nem hogy mi lehet az értelme. a kérdés az hogy mivel operáció nélkül ez a beteg biopszichoszociális múltjáról üzenő jelenség mint betegség nagy valószínűséggel halálhoz vezet lehetséges-e hogy ennek a halálos jelenségnek az értelme maga a halál? ha igen akkor az az orvos aki megszünteti ezt a jelenséget valójában megszünteti annak értelmét is és így tudatlanul megzavar egy még kevéssé ismert rendszert amely éppen akkor ezen beteg emberi lény eradikálását látta értelmesnek saját interszubjectív hermeneutikai viszonyaiból?

mantra

a világ káprázat
az élet egyetlen pillanat
a válság én magam vagyok

fejlődés

egy jelenség (fenomén) kétféle módon változhat. vertikálisan és horizontálisan azaz mélységében és laposságában. nevezzük a vertikális változást fejlődésnek (vs. visszafejlődésnek) a horizontális változást pedig gyarapodásnak (vs. veszteségnek). a fejlődés és a gyarapodás nem felcserélhető változók és úgy viszonyulnak egymáshoz mint minőség viszonyul a mennyiséghez. vegyünk például egy téglarakást. annak horizontális változása csak mint még nagyobb téglarakás jelentkezik. minőségi változás azonban ha a téglarakás nem csupán egy kupac téglát jelent hanem egy házat illetve a ház nem pusztán egy nagy rakás tégla hanem jelentésében több annál. horizontális síkon egy ház gyarapodhat nagyobb és még nagyobb házzá de jelentése akkor sem fog változni. újabb változást jelent ha a ház értelemmel telítődik meg és már nem csupán téglahalom, nem csupán ház hanem otthon. ennek az értelmet kapott téglarakásnak melynek jelentése a ház nincs horizontális dimenziója. olyan minőséget ért el mely mennyiségi horizontális irányba nem fokozható.

önmeghatározás

az ember nem élni akar hanem önmagát meghatározni. vagy máshogy mondva élete önmaga meghatározásával telik. önmeghatározásával különállását is létrehozza. szeparálja magát saját teljességéről. ezt a különállást pedig minden erejével fenn kívánja tartani. így jut el élete nagy hazugságáig a biztonságig. a biztonság megteremtésével pedig egyúttal a bizonytalanságot is megteremtette magának. a gondot, a válságot, a problémát, a krízist.

túlnani világ

a túlnani világot az élők találták ki az élőknek. hogy csendesítsék lelkiismeretüket amiért halottaikat magukra hagyják a halálban és ők továbblépnek az életben. a haldokló félelme a haláltól végül is a lemaradástól, a hátulmaradástól, az elhagyatottságtól, a kitettségtől, a lehetőség elvesztésétől, a leélt értelmetlen (elhazudott) élet lelepleződésétől való félelem amely egyszerre életirigység is. esetleges reményük egy túlnani világban egy újabb önbecsapás amely az önmagával való találkozás további halogatását szolgálja.

suicidum

az öngyilkos valójában nem is halott. suiciduma valójában a legtisztább haláltagadás hiszen ő hagyta el a világot nem a világ őt.

szabadság

az ember szabadsága nem abban áll hogy esőt fakaszt vagy állít el hanem hogy miként viszonyul (képzet) az esőhöz. a modern ember akkor született meg amikor az eső elől először egy fa alá állt majd pedig esernyőt készített. ma már rakétákkal lövi szét a felhőket . szabadságát nem határszituációkban hanem azokon kívül gondolja el.

variációk

a lehetetlen lehetősége mint értelem
a lehetetlen lehetetlensége mint unalom
a lehetőség lehetősége mint élet
a lehetőség lehetetlensége mint halál

definiálás

magam megtaláltam
mindent elveszítettem.
idegen a világ
már nem tornyomból bámulok
fotelomban szétfolyok
tudom ki vagyok
nem tudom ki vagy.

mindent széttört a kíváncsiság

töréspont (krízis)

Kiállás
megküzd/ellármáz:
lázad (tolakszik) és kétségbeesik (tiltakozik)


Halasztás (áldozat)
elkerül/elhazudik:
megalkuszik és reménykedik

de
soha nem Áttörés (odaadás)
kiengesztelődik és ráhagyatkozik

ez túl paradox lenne

modern ember

a lehetőség lehetetlenségének
megszüntetésén fáradozik folyvást.

tesz: megküzd, elkerül, elhazudik (csend), ellármáz (ricsaj), a jelenbe menekül
vesz: eredményeire hivatkozik, a múltba menekül
hisz: céljaira hivatkozik, a jövőbe menekül

modern halott

elhagyatott
temetetlen

már haszontalan
még értelmetlen

nem történt semmi

viszony

elhagyják őket az élők
el nem a holtak távoznak