stressz

a helytelen ittlét (dasein) tünete. helytelen azt jelenti nem hiteles nem az ami. pszichologizálással és élettechnikákkal persze mindezt el lehet fedni a sikeres működést ideiglenesen fenn lehet tartani de a gond eradikálásához az ittlét minőségén az alapálláson (Hamvas) kellene változtatni. olyan alapállásra kell helyezkedni amely nem küzd az élet egyetlen bizonyossága ellen vagyis a halál ellen hanem a megszűnésre (a nem ittlétre) való készülődést az élet legfőbb dolgává avatja és végül önmaga kimondott szóként szűnik meg melynek értelmet e szó meghallója adhat. mindezek egy szeles éjszakai vitorlázás közben jutottak eszembe.

megsemmisülés

csak annyi nyomot hagyni mint vitorla a kékben

kékecskék

fotó

egy fotó egyszerre mérhetetlenül kevesebb és több is mint az ott és akkor. kevesebb abban a tekintetben hogy a tér és idő egy darabját metszi ki és így kevesebbet hordoz magában a valóságból mint a közvetlen tapasztalat mégis sokkal több mert ez a szilánk az itt és mostban új jelentéssel bír. a művész mindig prométeuszi alak saját személyes pillanatát áldozza fel mintegy kiesik belőle és a lencsén keresztül kívülről nézi azt amiben az előbb még teljesen benne állt hogy ebből a benneállásból valami kicsit a kép által megmenthessen. merőben más ő mint a születésnapok dilettáns hőse a kameramanus aki újra elfújatja a tortán a gyertyát a tökéletes emlék kedvéért és nem is az aki éppen gépe mögé bújik el a közvetlen tapasztalás elől.

az értelemről még mindig

ez a fanyél és ez a vasdarab formailag egy kalapács tartalmilag lényegét tekintve azonban előre nem meghatározott és azzá válik amivé kettőnk találkozásában fejlődik. így létének értelmet nem az szolgáltat amit saját maga magának adni szándékszik nevezetesen hogy szeget verjen egy deszkába hanem az ami végül is dialogusunk során megtörténik vele és jelen esetben azt egy ajtó kitámasztásában találhatja meg.

igazság ÉS szépség

a művészet megéget és a tűz amely beléd mar valóságosabb akárhány tudomány igazságánál

a megszűnés művészete

{...} A nyelvnek eszerint {...} az a rendeltetése, hogy a mindenkori dolog szóhoz juttatásában önmagát megszüntesse, hogy a dolog szóhoz juttatásában önmaga eltűnjék, s hogy ezzel önmagát ugyanakkor kiteljesítse, küldetését úgyszólván bevégezze. {...} Fehér M. István József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája p.209