talán megszüntethetném magam s tiszta átlátszó emberré válhatnék ki szék támlájára hajtogatott mindent mi névvel nevezhetően önmaga s majd ha valóban megérett rá az idő és nem lázadva vagy kétségbeesve de mindennel kiengesztelődve a legvégső formát a géneket magát a testet mely legmélyebben sajátja levetheti.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése