egy fotó egyszerre mérhetetlenül kevesebb és több is mint az ott és akkor. kevesebb abban a tekintetben hogy a tér és idő egy darabját metszi ki és így kevesebbet hordoz magában a valóságból mint a közvetlen tapasztalat mégis sokkal több mert ez a szilánk az itt és mostban új jelentéssel bír. a művész mindig prométeuszi alak saját személyes pillanatát áldozza fel mintegy kiesik belőle és a lencsén keresztül kívülről nézi azt amiben az előbb még teljesen benne állt hogy ebből a benneállásból valami kicsit a kép által megmenthessen. merőben más ő mint a születésnapok dilettáns hőse a kameramanus aki újra elfújatja a tortán a gyertyát a tökéletes emlék kedvéért és nem is az aki éppen gépe mögé bújik el a közvetlen tapasztalás elől.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése